Insanity-teszt 0. nap

60 nap, 1 férfi, 3 nő, 10 DVD. Egy edzésprogram, amely radikálisan megváltoztatta a testformálásról kialakított gondolatainkat, és amely módszer 3 év alatt meghódította a világot.

Ezt a módszert teszteli most le az elkövetkezendő 60 napban Móni, Kata, Rena és Robi. Ők négyen mindent úgy csinálnak, ahogyan azt az Insanity megalkotója, Shaun T kitalálta. Az Insanityről bővebben erre a linkre kattintva olvashattok.

Robi

Régóta szeretnék úgy mozogni/edzésekre járni, mint régen. Egyik este a feleségem azzal fogadott, hogy talált nekem az interneten egy LifeT!lt nevű oldalt, amit kipróbálhatnék. Ez volt az Insanity. Elolvastam, miről van szó, megnéztem néhány videót, és láttam a nyílt edzésre való felhívást, gondoltam, csatlakozom. Az adott időpontban ott voltam a Városligetben, ahol már szép számban voltak emberek, többségében lányok, de akadt néhány fiú is. Végigcsináltam az edzést, a végére nagyon elfáradtam, pedig ez csak egy könnyített verzió volt, de ugyanakkor boldogabbnak, energikusabbnak éreztem magam. Teljesen fel voltam pörögve. A rá következő héten lefutottam a szigetkört is a RunTilten (életemben először), amire nem hittem volna, hogy képes vagyok. Ez az élmény adott erőt ahhoz, hogy csatlakozzak a 60 napos Insanity-teszthez. Először is szeretném felmérni a fizikai tűrőképességemet, fokozni az állóképességemet, megmozgatni, átrendezni az izomcsoportokat. Szeretném megtudni, hogy mire vagyok képes. Szeretném elérni, hogy az aktív testedzéssel újra teljesebb életet éljek, és megmutassam az embereknek, hogy 30 éves kor felett is lehet valaki fitt és egészséges, ha igazán akar, és átlépi a saját korlátait, amit a kényelme, lustasága okoz. Ez az edzés számomra egy megfelelően felépített, személyi edző segítségével végrehajtott, pontosan kidolgozott terv, ami biztosít arról, hogy a szervezetemben nem teszek kárt, nem hajtom túl magam. Ha végigcsinálom a 60 napot, rendkívül büszke leszek magamra, nagyon doppingol a tudat, hogy legyőzhetem saját magamat!

Rena

Rena vagyok, 23 éves, vagyis még éppen 22, de mire vége lesz a programnak, már 23… Itt élek Pesten, egy éve diplomáztam, jelenleg dolgozom, és mellette levelezőn végzem az Msc-t. Hogy miért jelentkeztem? A kihívás miatt, és a legfőbb indok talán az, hogy változtatni akarok. Amikor próbáltam bikinit venni, hogy teljesíteni tudjam Tomi kérését, és végre küldjek neki before képeket, hát… nem kicsit elbizonytalanodtam, hogy tényleg akarom-e én ezt nyilvánosan, mert ruhában még csak-csak kinézek valahogy, de bikiniben nem a legszebb látvány, és én ezt ennyi ember előtt fel akarom vállalni?! Na de az oysho próbafülkéjében a sokadik bikini felpróbálása (kb. egyik sem állt jól…) után úgy döntöttem, hogy erre most igenis szükségem van, bele fogok vágni, megcsinálom. Ahogy a videó készítésekor Tominak is elmondtam, többször is csináltam már ezt a diéta+edzés kombót, kb. minden nyár előtt, hogy formába jöjjek, amit mindig el is értem, bár addig sosem jutottam el, hogy bikiniben is vállalhatóan nézzek ki, na most pl. ez az egyik célom.

Alapvetően az edzést a futás jelentette, nagyon sok futás… kajálásban pedig csirke, sali, hal, rizs, zöldségek, fehérje, stb., édesség szigorúan kizárva. Ezt így mindig bírtam egy darabig, majd amikor elértem azt a szintet, amikor már tetszett az, amit a tükörben látok, akkor mindig történt valami velem és/vagy az életemmel, ami miatt megszakadt ez a folyamat, abbahagytam a futást, mert amikor már annyira nem vagy kibékülve magaddal, hogy nem mersz elmenni futni, mert az azt jelenti, hogy egyedül maradsz a gondolataiddal, és ez félelmetes, akkor inkább nem mentem el futni, hanem elkezdtem megint csokit, sütit enni, meg pizzát, meg gyrost és hasonló faszságokat… mert persze főzni nem tudok… ez egy másik kihívása lesz a programnak, még a végén az is lehet, hogy megtanulok főzni, bár azon meglepődnék.

A programtól sokkal többet várok, mint a testem átalakulását, és nem Tomival szemben vannak követelményeim, vagy nem tőle várom a csodát, hanem saját magamtól, és tudom, hogy nekem kell majd megdolgoznom a sikerért. Az Insanity-edzéstől magától nem félek, nem tartok attól, hogy túl kemény lesz, hogy esetleg nem fog tetszeni, vagy nem fogom bírni, vagy fel akarnám adni. Biztos, hogy végig fogom csinálni, mert kihívás, és mert amit elhatározok, azt véghez is viszem, nincs olyan opció, hogy nem, legyen szó kb. bármiről…  Biztos, hogy küzdenem kell majd saját magammal is, de most szükségem van arra, hogy küzdjek valamiért, magamért, és jót fog tenni, ha csak 60 napra ugyan, de lesz egyfajta kerete a mindennapjaimnak, nem lesz sörözgetés, fagyizgatás és édességzabálás, huuuhhh… már várom!

Móni

Károlyi Mónika vagyok, 21 éves. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanulok óvodapedagógia szakon. Már gyerekkorom óta sportolok. 8 éves korom óta röplabdázom, emellett néhány évig aerobikoztam is versenyszerűen. Hobbiszerűen futok, illetve nagyon szeretek úszni is. Talán ebből is látszik, hogy az egész eddigi életemet végigkísérte a sport, és ez valószínűleg ezután sem fog változni. Nagyon szeretem a gyerekeket, ezért is választottam az óvodapedagógia szakot. Még nem vagyok benne biztos, hogy ezen a területen szeretnék dolgozni, de az biztos, hogy ez nagyon jó kiindulási pont a későbbi terveimhez.

Most pedig néhány szó arról, hogy hogyan is találkoztam a LifeTilttel. Hát igazság szerint ez nem tekint vissza olyan hosszú múltra, mint a sporttal való kapcsolatom. Sőt azt is mondhatnám, hogy még most sem tudok róla túl sokat. Az egyik barátnőm pár héttel ezelőtt megkérdezte, nincs-e kedvem menni a Margitszigetre, mert lesz valamilyen futás. Mivel futni szeretek, nem láttam akadályát! Le is futottam a távot, amely egy szigetkör volt. Éppen hogy beértem, Tamás odalépett hozzám, és megkérdezte tőlem, nincs-e kedvem részt venni ebben az Insanity-tesztben. Ehhez hozzátenném, hogy ekkor még erről az edzésformáról sem tudtam semmit. A válaszom természetesen igen volt, és amint hazamentem, pótoltam a hiányosságaimat. Megnéztem a Tamás által vezetett blogot. Emellett Shaun T programjának is utánanéztem. A rengeteg feltett videó azonnal meg is hozta a lelkesedésemet.

Alapvetően szeretem a kihívásokat, szeretem kipróbálni, hogy mire vagyok képes. És ez is egy nagyon jó alkalom erre. Ez a fő oka annak, hogy ebbe belekezdek. A másik pedig természetesen az, hogy van még hova fejlődnöm. Nem feltétlenül fogyni akarok, inkább izmosodni, de azért mikor jobban belegondoltam, és a fürdőruhás képeket is megnéztem, rájöttem, hogy néhány felesleges kilótól is szívesen megszabadulnék. Mindig megvolt előttem az a kép, hogy milyen alakot szeretnék, és bár akkora problémám soha nem volt a testemmel, és diétázni se nagyon diétáztam, azért az „álomalakot” még nem sikerült elérnem. Talán ez a végső cél, hogy mikor belenézek a tükörbe, azt mondjam: ezért érdemes volt dolgozni.

Kata

Kata vagyok, 23 éves, és miután elmentem a Városligetbe az első közös Insanity-edzésre, egyből (azért eléggé hezitálva) jelentkeztem, és bekerültem a programba.

Mióta az eszemet, tudom rendszeresen sportolok. Szüleim részéről a nevelés központi eleme volt a sport megszerettetése és rendszeres űzése. Húgom mai napig élsportoló. Régebben főleg a játékos sportok (görkori, deszkás sportok, tenisz, hiphop tánc) híve voltam, ezeknek inkább a mellékhatása az alakformálás, elsősorban a kikapcsolódást, az élvezetet és a személyiségfejlesztést mondanám a fő céljának. Elég fiús nevelést kaptam. Talán a legnagyobb pofonokat is a sporttól kaptam, de semmi nem tudta elvenni a kedvem, mert minél nagyobb pofonokat kapsz, annál nagyobb öröm, amikor egyszer csak sikert érsz el (például snowboardnál és wakeboardnál).

2009-ben kezdtem el konditerembe járni, amikor Egerből felköltöztem Budapestre, és elkezdtem az egyetemet (kevesebb idő, pénz miatt). Ezen a vonalon engem a Hot Iron edzések fogtak meg nagyon, mert  szeretek súlyokkal edzeni. Nekem a spinning a gyilkos.  Mostanában TRX-ezek és crossfitre járok, azokat is imádom. Nekem a társaság a legfontosabb az edzéseken, mert egy csapatban minden alkalommal sokkal többet kihozok magamból, mint amit előtte a határomnak gondoltam. Sokszor nehéz beszorítani az edzéseket a tanulás mellé, de ha valamire akarsz időt szánni, arra tudsz (ha tényleg nagyon nincs, akkor kell a kreativitást bevonni :D). Kaja terén pedig: imádom a zöldséget, gyümölcsöt, DE rengeteget tudok enni, és a bulizós éjszakai zabálásról lesz talán a legnehezebb lemondani. Az edzés főleg a hasra megy rá, aminél legalább annyira számít a kaja, mint az edzés, úgyhogy oda fogok figyelni rá.

Mint maga az Insanity-program, így az én múltam is eltér a LifeTilt fő vonalától. Én nem fogyni szeretnék. Nem várom, hogy a súly és a centik majd olvadnak rólam. Mikor olvastam a blogon a programról, egyből arra gondoltam, hogy ez egy komoly mentális kihívás. A crossfit és TRX-edzések nagyon kemények, nagyon ki tudnak készíteni, de akkor megyek le a terembe, amikor szeretnék, és úgy érzem, hogy hiába kimerítő, még a komfortzónámon belül maradok. Az Insanitynél viszont azt éreztem, hogy ha ezt bevállalom, akkor tuti azonnal kilépek a komfortzónámból, egyrészt a napi rendszeresség, másrészt a killer kardió miatt. Azért is lesz óriási megpróbáltatás a program, mert az elmúlt 2,5 évben Frankfurtban éltem, ezért a nyárra rengeteg buli és program van betervezve a barátaimmal és a családommal. Mindeközben egész nyáron egyetemre is járok, egy másik egyetemre szakdogát írok, nyelvet tanulok, és ugye nyomom az Insanityt. És az egyik legfontosabb, hogy a heti 3 opcionális közös edzés mellett legalább 3× egyedül kell majd csinálnom. Meglátjuk, Shaun T mennyire tud majd motiválni.

Azt várom a programtól, hogy akadályokat állítson fel, amelyek leküzdése után sikeresnek érzem magam, mert az akadályok sikeres leküzdése az, ami szerintem előreviszi az embert az élet MINDEN területen. A LifeTilt pedig segít abban, hogy a közösségre gondolva véletlenül se adjam fel.

Zárásképp egy ismerősöm kérdése két hete:

„Facebookon mindig látom, hogy egy csomó mindent csinálsz, folyamatosan jössz-mész, ezt hogy bírod fizikailag?

– Háááát, úgy hogy nemsokára kezdem a 60 napos Insanity-programot.”