Mérlegen

Ennek ellenére a nők többsége nem akar izmokat, és nem akarnak izmosak lenni. A nők egész életükben véres háborúban állnak önmagukkal és a külsejükkel szemben, és a megnyert csaták számát a mérlegen található számok minél kisebb értékében mérik. Ezt a harcot sima fogyókúrával sosem nyerhetik meg, mert a mérleg semmit nem jelent, kizárólag a tükör az, ami igazán számít, de ezt a nők többsége soha nem lesz képes felfogni.

Hogyan válhatott a mérleg nők milliói életének a részévé? Miért egy olyan tárgy határozza meg a közérzetüket és a magukról kialakított énképüket, amiken csak simán számok jelennek meg?

A válasz egyszerű. A nők képtelenek reálisan értékelni. Nemcsak a mindennapokban nem tudják elhelyezni magukat, hanem a külsejük megítélése is nagymértékben függ a külvilágtól és a külső emberi vélemények összességétől. Egy nő soha nem látja magát szépnek, vagy ha igen, és találkozik egy számára értelmezhetetlen tekintettel, vagy ami még rosszabb, egy negatív visszacsatolással, akkor képes egy pillanat alatt felülírni mindazt, amit addig gondolt magáról, a combja vastagságáról, a vádlijáról, a melle nagyságáról, vagy éppen a nőiessége bizonyosságáról.

Megy a cipőm színe a táskámhoz? Nem kövérít ez a szoknya? Nem tereli el túlságosan a sminkem erőssége a férfiak tekintetét a dekoltázsomról, amit persze azért teszek ki, hogy észrevegyék, de amikor ezt megteszik, akkor persze kurvára kiakadok, hogy nem képesek a szemembe nézni? Ellentmondások, a racionalitás teljes hiánya és percenként változó érzelmi állapot, a külsejükkel szembeni örök elégedetlenség. Ez jellemzi a nőket, ez a nők világa. A káosz és bizonytalanság.

Ebben a világban a nők kapaszkodókat keresnek, önigazolásokat remélnek, amit legtöbb esetben egy férfitól, vagy férfiak sokaságának pozitív véleményétől várnak, és ez a biztonság érzetének keresésének legfőbb katalizátora. Egy nő számára nem léteznek tények, sem állandó faktoriálisok, nekik csak a dolgok látszatára van szükségük, illúziókra, egy jól kinéző ábrándra, amiben hinni tudnak, de ha az élet úgy hozza, akkor annak az ellenkezőjét is magukénak tudják érezni. Egy nő bármiről meggyőzhető, bármit el lehet velük hitetni még akkor is, ha az egyenlet együtthatói teljességgel értelmezhetetlenek.

Egy idő után egy nő azért tisztában van a férfitípusokkal és azzal, hogy melyik férfitól úgy nagyjából mire lehet számítani, melyik srác akarja csak simán lefektetni, melyik férfi fogja őt csúnyán megtiporni érzelmileg, de a nőket ez nem érdekli. Ők hisznek, mert hinni akarnak, és ezredszer is hajlandók belesétálni ugyanabba a gödörbe, ahol már nemegyszer megsebezték a lelküket és kihasználták őket. Tudják, hogy az út vége fájni fog, de ha maga az út jólesik, ha közben azt hallják, amit hallani akarnak, és közben mindent megkapnak, ami a nőiességüket és a szépségtudatukat táplálja, akkor a tényeket magas ívben leszarják, mert az illúzió és a hiúságuk erősebb annál, mint hogy racionálisan szemléljék az eseményeket.

A nők kaotikus világában egyetlen biztos pont létezik. Azok a pontok, amelyekhez természetüktől fogva nem lehet érzelmeket társítani. Ilyen a matematika és a számok világa. A mérleg erre tökéletesen alkalmas, és talán az egyetlen olyan közös nevező, amely összeköti a matematikát mint stabilitást a nők külsejének objektív értékelésével. A számok nem hazudnak, a matematika egy olyan tényező, amit még a nők agya sem tud felülírni semmiféle érvrendszerrel, és nem befolyásolják az érzelmek sem.

Egy nő sosem fog hinni a tükörnek, mert amit benne lát, azt egyszerűen nem tudja magában helyesen értelmezni, és soha nem fogja magát a maga valójában értékelni. A nők tisztában vannak a hiányosságukkal és hogy borzalmasan befolyásolhatók. Egy nő ezerszer jobban hisz egy másik ember véleményének, legyen az bármennyire is szubjektív, mint a saját szemének. Leírhatnám ezerszer, hogy a mérleg az semmi, és te nem attól leszel jó nő, hogy a mérlegen a számok folyamatos csökkenést mutatnak, hanem attól, amit a tükör látsz. Felesleges lenne képek ezrein bemutatnom, hogy az izom bizony nehezebb, mint a zsír, és lehet, hogy te most 53 kiló vagy, de igazán jól és formásan, amikhez izmok kellenek, csak 60 vagy 62 kilósan fogsz kinézni.

Beteszem ide ezt a képet, és nők ezreinek az agyában, fejében születik meg a felismerés, hogy basszus, igazam van, tényleg csak a tükör számít, majd elkezdenek edzeni, magukra pakolnak pár kiló izmot, majd amikor +4 kilót mutat a mérleg, akkor összeomlanak, és őrült fogyókúrákba kezdenek, egészen addig a pontig, amíg a mérleg nyelve kevesebbet nem mutat.

Az izom adja a formát. Attól lesz kerek a fenék, és nem löttyedt, mint a fogyókúrától. Az izomtól lesz feszes a comb, és az izomtól nem lesz integetőháj. Az izom adja meg a testnek a tartást, azokat az igazi női vonalakat. Nem a lesoványodott testtől lesz valaki nőies, ahol az ívet a csontváz adja, meg, ami fölött csak szövetek és a bőr van.

Ezt már leírták előttem százszor, és valószínűleg utánam is le fogják még ezerszer, de mindez nem számít, és sosem fog számítani. Mégpedig azért nem, amiket fentebb leírtam. Ilyenek a nők, így működik a női agy, és ezen sosem fog segíteni semmilyen szakkönyv, sem érvek százai, és ami a legfájóbb, sajnos ez a bejegyzés sem.