Rising

„Tisztában vagy vele, hogy mire vállalkozol? Ha most elbuksz, onnan már nem lesz visszaút. Nem vagy most olyan állapotban, hogy ezt végig tudnád csinálni, ezt te is tudod.”

Ilyen és ehhez hasonló véleményekkel találom szembe magam, mióta kivettem a fagyasztóból Asis Shavershian életstílusát. A hozzám közelebb állók egyöntetű véleménye, hogy jelenleg nagyon rossz állapotban vagyok, ez az év kifacsart engem minden szinten, és a neheze, a dolog rázósabb része még csak most következik, amikor is beindul a gépezet. Az ütemezés tehát nem éppen a legjobb, és ez a program az elején mindenképpen földhöz fog verni, hiszen radikális változásokat kell megtennem az életmódomat illetően, és nem ártana egy erős vezető benyomását keltenem közben, merthogy szükség lesz erre, ha beindul a valódi biznisz, az szinte biztos.

Szétszakítom magam, mondják körülöttem egyre többen, és nem fogom bírni ezt a kettős terhelést. Egy időben imádtam magam és azt az embert, akivé váltam. Büszke voltam magamra, és mindarra, amit létrehoztam. Folyamatosan kockáztattam, kerestem a kihívásokat, de lehetőleg olyanokat, amik ha nem sikerülnek, megrázó kudarcokkal járnak. De én pontosan ezeket kerestem, mert minden ilyenből még erősebben tudtam továbblépni, és ami a legfontosabb, még tudtam örülni annak, ha elértem valamit. Mára ez megváltozott, és apatikus fásultsággal csinálom a dolgaimat. Valahogy elfáradtam, és nincsen semmi, ami ki tudna mozdítani ebből az állapotból. Ismerős érzések köszöntek vissza rám, és egy keretes szerkezetté gyúrva az elmúlt 2 évemet, annyi külső behatás, új ismeretségek és az életem tökéletes felforgatása után végül is megérkeztem ugyanoda, ahonnan anno elindultam, már ami az élet megélését illeti.

Régen szerettem ezt a blogot, mert annyit köszönhettem neki. Olyan volt nekem, mint egy szoba,  ahova elmenekülhettem, és senki nem basztat. Volt egy életem, egy munkám, amit utáltam, mint a szart, de itt volt nekem ez a blog, ami ha napközben eszembe jutott, mindig megnyugodtam. Aztán persze minden átalakult, és most konkrétan ott tartunk, hogy ha egy kérdezőt elküldök a picsába Formspringen, akkor jön a Facebook-üzenet, hogy ezt nem kéne, már cégvezető vagyok, és én ezt nem engedhetem meg magamnak. Na ez volt az a pont, amikor egy hajóban evezés ide vagy oda, legszívesebben rájuk gyújtottam volna a chatablakot. Most persze lázadhatnék, hogy én nem, és bassza meg a rendszer, de a dolog ennél sokkal szomorúbb, mert amire régen azt hittem, minden bajom okozója, ami láncot ver a bennem lévő szellem szárnyaira, azaz az alkalmazotti élet és a céges szemléletmód, arról mára kiderült, hogy a lánc mindig is rajtam lesz. Hiába vagy tulajdonos, és nincs fölötted senki, már nem a főnök és az állásod miatt kell nyelned, hanem az üzleti partnerekre való tekintettel, már nem a rezsit akarod kitermelni mint állandó költséget, hanem rezsit + x száz ezer forintot mint céggel járó állandó költségeket, azaz minden ugyanaz, mint mikor alkalmazott voltam, csak az arányok változtak meg, de nagyon.

Lehet, nem vagyok készen erre a programra, de most szükségem van rá a szó legszorosabb értelmében minden szinten. Elfáradtam szellemileg, kiüresedtem gondolatilag és érzelmileg, és azzal kellett szembesülnöm, hogy emberileg is nagyon megváltoztam. Beleolvastam a régi bejegyzéseimbe, és egyszerűen nem akartam elhinni, hogy azokat én írtam. Egy teljesen másik személyiség, egy másik ember gondolatait olvastam, és ez ijesztő volt számomra és megdöbbentő. Az utóbbi időben már semminek nem tudtam örülni, nem érdekelt semmi, holott az életem soha nem látott ütemben halad előre. Nem egy kellemes érzés, amikor a maga materiális valójában megvannak a dolgaid, de te csak szenvedsz, mert tudod, valami hiányzik.

Most megfogalmazhatnék célokat, hogy miért vagy kiért csinálom, hogy mit akarok ezzel elérni, fogadkozhatnék, mint a legtöbb nullszériás percblogger, hogy na majd most megmutatom, de nem teszem. Nincsenek bennem világot megváltó érzések, nem akarok hegyeket megmozgatni, sem statuálni, nem akarok senkinek megmutatni semmit. Egyszerűen csak most erre van szükségem. Egy programra, egy váltásra, a gondolataim rendezésére, amit csak a sport adhat meg, kizárólag ez segíthet.

Január 3-án elkezdem, és nem fog érdekelni semmi. Visszatérek az alapokhoz, teljesen kizárom a külvilágot, és hosszú idő után újra csak én leszek és senki más, csak én és a gondolataim. Túlságosan sokat változott körülöttem minden, és ezt az egész őrületet, ami velem történt az elmúlt másfél évben, le kell rendeznem magamban. Futás egyedül a városban, a szigeten, a hegyekben, zenével a fülemben a konditeremben, csak én és csak én, senki más.

Egy ilyen programot azonban nem lehet csak úgy elkezdeni. Teljesen mindegy, hogy ki milyen állapotban van vagy mit akar elérni, egy több hónapos programot meg kell tervezni, és itt nem az edzéstervre vagy a diétára gondolok elsősorban, hanem azokra az apró dolgokra, amelyeknek a megléte nélkül nem állhat össze a nagy egész.

Egy program sikeres végigcsinálásához kelleni fog pár dolog, amivel vagy rendelkezel, vagy nem.

Emberi kvalitások

Benne élünk a mindennapokban, és olyanok vagyunk, mint egy folyó, amely a maga útját járja, de a folyási irányát nálánál erősebb tényezők befolyásolják. Az emberek mederben élnek, mert biztonságot nyújt nekik a tudat, hogy keretek között van tartva az életük. Ezt nevezzük megszokásnak, az állandóság, biztonság érzetének. Egy folyó vízcseppek milliárdjaiból áll össze, de nem minden vízcsepp járja be ugyanazt az utat, még ha a végcél azonos és mindenki által ismert is. Cseppek milliói kerülnek holtágra nap mint nap, a folyóból állóvíz lesz, és ha az élet vagy a környezeti tényezők úgy hozzák, az állóvízből mocsár alakul ki, ahonnan már nincsen visszaút. Lesznek cseppek, amelyek kilépnek a medrükből, és új utat vágnak maguknak, legyőzhetetlen akadályokkal megbirkózva és kilépve a keretek közül, alternatívát mutatva másoknak is, míg cseppek milliárdjai egyszerűen csak lefolynak, bele a mindent elnyelő mindenségbe. Ők nem lépnek ki a medrükből, nem jutnak holtágra, de nem is mennek új utakra, egyszerűen csak haladnak egy leélt élet illúziójával, és különösebb kilengések nélkül nyelődnek el a semmibe.

A program maga az élet, mert ahogy a futópálya a munkahely, úgy a diéta az emberi jellem visszatükrözése. Ha megállsz edzés közben, a munkahelyeden és az életben is meg fogsz állni, ha csalsz a diétában, az életben is csalni fogsz, ha megcsalod a tested, másokat is meg fogsz csalni. Ez ilyen rohadt egyszerű, mert minden mindennel összefügg.

Idő

Ahhoz, hogy váltani tudj, egy új ritmust kell felvenned, máshogyan kell beosztanod az idődet, mások kellenek, hogy legyenek a prioritások, mert ha nem váltasz, akkor ugyanazt éled, mint amit eddig, márpedig ha felismerted magadban, hogy váltanod kell, akkor tedd meg, és ne nézz vissza, ne mérlegelj, ne kezdj el gondolkozni, egyszerűen csak tedd meg, amit meg kell tenned, válts egy másik életre, mert az eddigi vergődés láthatóan nem volt valami eredményes, kurvára nem jött be. Válts és csináld, mert nincs mit vesztened, és egy pillanatig se félj attól, hogy elbuksz, mert ezen már régen túl vagyunk, a jelenlegi állapotod maga a bukás.

Új ritmus tehát, amit meg kell tervezned, ehhez pedig szükséged lesz egy füzetre. Ez az első lépés. Egy napló, amit be kell szerezned, ami a kibaszott bibliád lesz az elkövetkezendő időben. Ebben a naplóban benne lesz minden, ami a programmal kapcsolatos. Edzésterved, diétád, napi rutin, az elvégzendő teendők listája, hogy aznap mit fogsz edzeni, mikor, mennyit napra lebontva, minimum 3-4 nappal előre tervezve, de erről majd részletesen később.

El kell különítened az életedből edzésnapokon 2-3 órát abból az idődből elvéve, amit eddig csináltál. Le kell mondanod majd programokat, és azt mondani, bocs, de most 6-kor nem érek rá, fél 9-kor végzek. A környezeted tapasztalni fogja, hogy valamit elkezdtél, és a sötét lelkű selejt ismerőseid alád próbálnak majd szervezni, bagatellizálni az elhatározásod, de ezeket le kell szarni, és a gáncsoskodó senkiháziakat is.

Pénz

Na az kell. Ha nincs, bele se kezdj, mert egy ilyen program költséges, és sajnos a halat vagy a csirkemellfilét nem lehet párizsival helyettesíteni. Külön kiadás lesz a konditerem, a táplálékkiegészítők és a diéta is, mivel jó minőségű ételeket kell enned. Ahogyan eddig is, úgy gondolom, most is lesznek olyan proletárhangok, hogy de mit csináljon az, akinek nincs pénze ezt végigcsinálni? Leszarom. Tanulj tovább, vagy a faszom se tudja, de nem is nagyon érdekel. Ha meghízni volt pénzed a sok szartól, akkor legyen lefogyni is. Egy pizza 1600 forint, amit megeszel 15 perc alatt, 1 kg csirkemellfilé 1400, ami 5 főétkezésre lesz elég, szóval miről beszélünk?

Konditerem

Ez egy kényes kérdés, már csak azért is, mert jelentős időt fogsz itt eltölteni. Egy terem kiválasztásánál mindenképpen kompromisszumot kell kötni. 3 dolognak kell összeállnia, és ezt a 3 tényezőt mérlegelve kell kiválasztani a termet. 1. felszereltség 2. távolság 3. emberek összetétele és a környezet

1. A felszereltség lenne a legfontosabb, mert hiába határozod el magad bármire is, ha csak 3 futógép, 2 fekvepad, meg pár kézi súlyzó van a teremben. A hiperhájpolt helyekkel is az a legnagyobb probléma, hogy hiába van szemre sok gép, funkcionalitásukban egy rakás szarok, mert ott nem arra mennek rá, hogy minden izomcsoportra lehessen legalább háromféleképpen leedzeni, hanem hogy kitöltsék gépekkel a négyzetméterszámot, lehetőleg olyan gépekkel, amiket még a hozzá nem értő faszomöccse tulajdonosok is ismernek.

2. A távolság az egyik legnagyobb probléma, mert konditermet általában mindenki úgy választ, hogy melyik van a legközelebb, ami ugyan praktikus, és az utazás sem vesz el sok időt, de óriási különbségek vannak terem és terem között. Rengeteg ilyen pincében kialakított fosadék terem van elszórva a városban, ahova én még hugyozni sem mennék be, plusz ezek a helyek tele vannak prosztadékokkal is abból a bizonyos alsó osztálybeli kategóriából, ahol még egy taxisofőr is értelmiséginek számít. Ezek a helyek ugye alapból kilőve, és ezt tanácsolnám mindenki másnak is, szóval semmiképpen sem oda kell járni, ami a legközelebb van. A gyerekeidet is oda akarod beíratni, ahol a legjobb képzést kapja, a konditermet is ennek szellemében kéne kiválasztani, csak itt a tanárok helyett a gépek döntik el majd a mindenség sorsát.

3. Az emberek összetétele sem elhanyagolható tényező, ugyanis egy héten minimum 8–12 órát töltesz majd el egy helyen, ahol nagyon nem mindegy, hogy ez alatt az idő alatt kik vesznek körül, és hogy azok az emberek milyen szellemiséget árasztanak feléd. Az életben elért társadalmi rang a konditermeknél is megmutatkozik, és a high kategóriás helyeken a szolgáltatások megléte mellett igazából ezt az emberi közeg minőséget kell megfizetni. Minél drágább egy konditermi belépő, az emberek annál jobban vannak megszűrve körülötted. Persze még így is lehetnek odatévedt seggfejek, de ahogy a cigányok sem mennek Budára lakni, úgy itt sem kell túl sok biztonsági őrtől tartani, egyszerűen azért nem, mert nem az ő közegük, és maguktól lekopnak majd.

Edzésterv+diéta

A helyesen összeállított edzésterv a kulcsok őre, míg a pontosan kiszámolt diéta a kapu őrzője. Ezzel a filmtörténeti nyúlással szerettem volna érzékeltetni, hogy ennek a kettőnek a pontos követése és betartása alapfeltétele az egész programnak. Erről bővebben később.

Táplálékkiegészítők

Zyzznél ez a pont különösen érzékeny téma, úgyhogy nem is nagyon húznám az időt, egyszerűen csak leírom, én miket fogok szedni.

Fehérje, multivitamin, külön C-vitamin, EPA/DHA, BCAA, glutamin, Ca/Mg, kreatin, Amino Anabol. (vegyetek shakert és kapszulaadagolót).

Gondolom, páran majd megpróbálják lemásolni ezt a programot, amit mondjuk én nem nagyon ajánlanék, már a különböző testalkatokból kiindulva se, de ha mégis így tennétek, akkor ezeket és maximum ezeket a tápkieg típusokat szedjétek. Nem kell a Jack3d meg a többi tesztoszteronfokozó, meg taurinos pörgető szarság.

Zene

Minden edzés ki fog szakítani téged a mindennapi életedből, és egy másik dimenzióba fog helyezni, amire a zene tökéletesen rásegít. Már leszedtem Hernan Cattaneo teljes életművét, engem az ő zenéje hangol rá mindig erre a fajta kiszakadásra. Én azért szeretem a zenét, mert érzéseket közvetít, emlékeket jelenít meg, és az lehetsz edzés közben, aki csak akarsz. Lenne itt azonban még valami.

SOHA, senki, semmilyen körülmények között ne felejtse otthon a fülhallgatóját, ha konditerembe megy. Ahogy belépsz a terembe, tedd be a füledbe azt a szart. Ne kezdj el spanolni, ne haverkodj össze az öltözőben senkivel, hanem menj le, eddzed le magad, és gyere el. Csak te vagy, a súlyok, a sorozatszámok és a pihenőidők. Nincs idő a sok fasszal kvaterkázni, meg belemenni ilyen senkit nem érdeklő beszélgetésekbe, mert egyrészről kizökkensz, másrészről 3-4 perc beszélgetés, és kihűl az izom, aztán jönnek a sérülések. Ja igen, és próbáljatok meg ne facebookozni edzés közben.

Egy csomó mindent nem írtam le, de majd idővel mindenre sor kerül. Sokat várok ettől a programtól, és elsősorban mentálisan. Iszonyat nagy mélypontokra számítok, nagyon fog hiányozni a pia, és én is minden bizonnyal nagyon fogok hiányozni a Theo papának. Újévi fogadalomként a cigit is letettem, az utolsó szálat december 31-én 23:58-kor szívtam el. Most január 2., hajnali 4 óra van, eddig egész jól bírom, de ez is fog pár kellemetlen percet okozni, ez szinte biztos.

A program 150 napos lesz két részre felosztva.