Meditáció 1.szint

A meditációval sikerült elérnünk, hogy valami egészen egyszerű dologból, mostanra sikerült csinálnunk egy rettenetesen túlbonyolított valamit. Ha valaki kimondja azt a szót, hogy meditáció, sok embernek azonnal megjelenik egy élet felett lebegő valaki, aki törökülésben ül, becsukja a szemét, teljes csend van körülötte, valami füstölő ég a sarokban, ő pedig húsz perce nem gondol semmire.

Na, ez az a pont, ahol a legtöbb ember már eleve kiesik mert nem tudsz nem gondolni semmire és nem is ez lenne a lényeg és az emberi agy sem így működik, hogy megnyomsz rajta egy gombot, és akkor nem gondolsz semmire. Ha megpróbálod, nagyjából harminc másodperc múlva már azon fogsz gondolkodni, hogy mit kell holnap elintézned, válaszolt-e valaki az üzenetedre, a gyökér főnököd vajon holnap is gyökér lesz-e, miért fáj a hátad, vagy hogy tulajdonképpen mennyi idő telt el azóta, hogy leültél.

És ez nem azt jelenti, hogy rosszul meditálsz, ez maga a gyakorlat.

Az első szinten egyáltalán nem az a cél, hogy kiürítsd a fejed. Nem kell elérned semmilyen különleges állapotot, nem kell megvilágosodnod, lebegned, vagy azt érezned, hogy most hirtelen eggyé váltál az univerzummal. Egyetlen dolgot tanulunk meg az első szinten, néhány percre megállni úgy, hogy közben nem csinálunk semmi mást.

Ez elsőre nevetségesen egyszerűnek hangzik, de ha kizársz minden zajt magad körül, de tényleg mindent, az lesz életed leghosszabb 10 perce, már ha egyáltalán csukva tudod tartani addig a szemed.

Meglepően fos világban élünk, amit nem tudom hogy a telefon miatt érezzük hogy az, vagy inkább a telefon miatt lett az, de olyan mennyiségű inger ér minket minden egyes percben, hogy ha ezeket az ingereket csak 10 percre megszüntetjük, az a 10 perc csend hangosabb lesz mindennél ami addig körülvett.

Van egy gondolatom, ami úgy hangzik, hogyha azt akarjuk hogy a társadalom összeomoljon, kapcsoljuk ki a netet mindenhol. Mert sokszor nem úgy döntünk össze valamit, hogy nagy erőkkel nekimegyünk, az az út sokkal célravezetőbb, ha egyszerűen elveszünk valamit. Most pedig elvesszük a zajt, és megpróbáljuk elviselni a csendet és mindazt, amit. Csend magával hoz.

Ez az első szint legfőbb feladata. Hogy el tudjuk viselni a csendet ami nem arról szól, hogy valamivé válj hanem arról, hogy néhány percre ne akarj sehová se menni.

Ülj le hát egy olyan helyre, ahol várhatóan néhány percig nem fog megzavarni semmi. Nem kell tökéletes csend kell, nem kell külön meditációs szoba. Nem kell gyertya, füstölő, egy buddha szobor a kredencen, nem kell sem feng sem shui, de ami biztosan kell az az, hogy tedd repülő módba a telefonod.

Na ez lesz a legdurvább, de már ennyitől is hogy kikapcsolod azt a szart, már ennyitől istotálisan meg fogsz nyugodni mert a teloban az állandó elérhetőség és készenlét a legrosszabb.

Ülhetsz széken, kanapén, az ágy szélén vagy akár a földön is. Az egyetlen fontos dolog, hogy kényelmesen, de lehetőleg egyenes háttal ülj. Ne feküdj le, mert ennek a gyakorlatnak nem az elalvás a célja.

A telefonodon állíts be öt percet. Ennyit, nem többet, az első szinten öt perc bőven elég. Tedd le a telefont úgy, hogy ne lásd a kijelzőjét. Tedd a kezed lazán a combodra vagy az öledbe. Csukd be a szemed, ha ez kényelmes. Ha nem, akkor nézz magad elé egy pontra, és először ne csinálj semmit, csak ülj.

Figyeld meg, hogy ott vagy, figyeld meg hogyan ér hozzá a tested a székhez, hol ér le a lábad, hol van a kezed, milyen érzés most a testedben lenni. Nem kell elemezni, nem kell eldönteni, hogy jó vagy rossz. Csak vedd észre.

Ezután vidd a figyelmedet a légzésedre, de nagyon fontos, hogy ne próbáld megváltoztatni azt. Nem légző gyakorlatot végzünk, ezért nem kell mélyebben vagy lassabban lélegezned, nem kell számolnod a másodperceket, és nem kell visszatartanod a levegőt sem. Egyszerűen csak figyeld meg azt a légzést, ami egyébként is történik benned, teljesen magától. Belélegzel, kilélegzel, majd újra belélegzel és újra kilélegzel. Ennyi az egész.

Figyelheted azt, ahogy a levegő áthalad az orrodon, észreveheted a mellkasod finom mozgását, vagy akár azt is, ahogy a hasad emelkedik és süllyed minden egyes légvételnél. Nincs jó vagy rossz megoldás, és nem kell semmilyen különleges érzést keresned. Azt válaszd, amit a legegyszerűbb követni, és maradj ennél néhány pillanatig.

Aztán valamikor el fog kalandozni a figyelmed. Ez szinte biztos. Be fog ugrani hogy mit kell még ma megcsinálnod, mikor kell holnap felkelned, válaszolt-e már valaki egy üzenetre, hogy le kéne fogynod 3 kilót, vagy hogy miért mondtál tegnap valamit úgy, ahogy mondtad. Lehet, hogy észre sem veszed azonnal, hogy már régen nem a légzésedet figyeled, simán előfordulhat, hogy húsz-harminc másodpercig teljesen máshol jársz fejben, mire egyszer csak rájössz, hogy itt pedig most meditálni kéne.

Na, pontosan ez a pillanat az, amiért ezt az egészet csináljuk.

A meditáció nem az, amikor öt percen keresztül tökéletesen koncentrálsz, egyetlen gondolat sem jut eszedbe, és valamilyen különleges nyugalmi állapotba kerülsz. A meditáció egyik legfontosabb része éppen az a pillanat, amikor észreveszed, hogy a figyelmed elkalandozott, majd egyszerűen, minden különösebb dráma nélkül visszahozod oda, ahová eredetileg irányítottad, a légzésedhez.

Ez ilyen. A gondolataink önálló életet élnek, a meditációnál csak észreveszed, hogy azt hiszed te irányítod a gondolataidat, pedig a gondolataid irányítanak téged, a cselekedeteidet, a döntéseidet, mindent. A pont amikor erre rájössz, rá fogsz jönni arra is, hogy az életedet nem te, hanem az önkénytelenül és különböző irányokba cikázó gondolataid határozzák meg, te pedig csak szaladsz utánuk.Amikor pedig ez a felismerés megtörténik, na akkor kezdesz majd el a meditációval foglalkozni, mert a meditáció lényege pontosan ennyi lenne. Kontrolláld a gondolataidat. Urald az érzéseidet, nyugodj le akkor, amikor le kell nyugtatnod magad.

Ezért vagyunk itt, a kontroll miatt, és hogy végre visszavegyük az irányítást az életünk felett.

A figyelem visszahozása, ez az első szint valódi lényege. Nem az, hogy tökéletesen nyugodt legyél, nem az, hogy eltűnjenek a gondolataid, és főleg nem az, hogy öt perc után teljesen más emberként állj fel. Az a lényeg, hogy elkezdj észrevenni valamit, amit a hétköznapokban meglepően ritkán veszünk észre, hogy merre jár a figyelmünk, és hogy képesek vagyunk-e azt tudatosan visszairányítani oda, ahová mi szeretnénk.

Amikor lejár az öt perc, ne pattanj fel azonnal, és ne kezdj rögtön a következő feladatba. Maradj még néhány másodpercig ugyanabban a helyzetben, vegyél egy teljesen természetes levegőt, majd lassan nyisd ki a szemed, és egyszerűen figyeld meg, hogyan érzed magad. Nem kell jobban érezned magad, nem kell nyugodtabbnak lenned, és nem kell semmilyen különleges változást tapasztalnod. Csak vedd észre, mi van benned abban a pillanatban.

Ennyi az első meditációs szint. Semmi misztikus, semmi túlbonyolított, semmi holisztikus, túlvilági, semmi ráeszmélés, út megtalálás, a békét sem kell megtalálni. Leültél néhány percre, figyelted a légzésedet, elkalandoztál, és visszahoztad a figyelmed. Elsőre pontosan ennyi a dolgunk.

Hetente legalább két alkalommal csináld meg ezt az ötperces gyakorlatot. A legegyszerűbb, ha munkanapokon mindig nagyjából ugyanabban az időben végzed. Reggel felkelés után, munka előtt, délután vagy este – teljesen mindegy. Sokkal fontosabb a rendszeresség, mint az, hogy megtaláld a „tökéletes” időpontot.

Az első héten ne emeld az időt még akkor se, ha könnyűnek érzed. Nem az a cél, hogy rekordot döntsünk abban, ki tud tovább mozdulatlanul ülni. Először azt akarjuk, hogy ez a néhány perc természetes része legyen a napodnak. És ha elsőre azt érzed, hogy borzalmasan sok gondolat volt a fejedben, akkor van egy jó meg egy rossz hírem.

A rossz hír az, hogy valószínűleg eddig is ennyi volt.

A jó hír pedig az, hogy most először elkezdted észrevenni őket.