Másfél év

Másfél éve hagyhattam abba a napi bejegyzések írását, és úgy nagyjából erre az időszakra tehető a blog halála és a LifeTILT mint brand születésének első napjai.

Régen könnyen tudtam írni, mert egyszerűen csak leírtam azt, ami velem történik, hogy miken megyek keresztül, és az edzés+diéta kombó milyen hatással van a szervezetemre, a testemre, és hogyan alakul át az életem az egyre növekvő népszerűség hatására.

Aztán akarva-akaratlanul eljött az a pont, amikor már nem mehettek tovább úgy a dolgok, mint előtte, mert a TILT egész egyszerűen kinőtte magát, és ami még fontosabb, kinőtte azt a formulát, ami akkor volt, amikor a LifeTILT csak egy blog volt a blogok ezrei közül, és pár száz emberen kívül senki sem tudta, mit jelent a LifeTILT, és ki ez a gyökér gyerek, aki benedekbence néven írogat.

Azóta persze minden megváltozott. A LifeTILT az internetes világ meghatározó részévé vált, és olyanok, hogy Katus, Czanik, Béres Alexandra már réges-rég nem konkurencia számomra, ha csak a Google-keresések számadatait nézzük. Tényező lett a TILT, és a LifeTILT beépült a köztudatba. Lehet engem utálni, néha teljesen jogosan felháborodni az írásaimon, a világról alkotott kétségkívül szélsőséges nézeteimen, de egyvalamit nem lehet elvitatni tőlem. Mégpedig azt nem, hogy 2 és fél év alatt a semmiből húztam fel egy olyan brandet, ami mellett mára már nem lehet elmenni, és ahogy látom, nem is nagyon mennek el mellette.

Másfél évvel ezelőtt abba kellett hagynom a napi bejegyzések írását, mert nem láttam értelmét tovább folytatni. Amíg 2011-ben simán pofán foshattam egy céget, teszem hozzá teljes joggal és megalapozottan az egészségesnek hirdetett egészségtelen termékeik miatt, addigra ma már ezt nem tehetem meg, mert az itt leírtak pillanatok alatt eljutnak az érintett cégek képviselőihez, akik nem haboznak megtenni a megfelelő jogi lépéseket. Ez persze így volt régebben is, de micsoda különbség, hogy akkor még mint magánembert fenyegettek perrel, míg most egy cég ellen lépnek fel, ahol már nem elég a helyreigazítás, hanem polgári peres eljárással, milliós kártérítési igényeket verhetnek rám pillanatok alatt.

A LifeTILT célkitűzése, hogy elterjessze minél szélesebb körben azt, ami jó, ami hatásos, és megírja a minket körülvevő, lassan mindent elárasztó szarról, hogy büdös, és ne tegyétek, ne dőljetek be nekik. Ezt egy idő után már nem tudtam megtenni, és én ezen a ponton mélyen, de nagyon mélyen megcsömörlöttem.

Az ember a hétköznapi életét élve, ahogyan azt én is éltem 2011-ig, nagyon sok mindent máshogy lát. A kezdeti sikereimet annak köszönhettem, hogy volt egy ember, aki leszarja a társadalmi konvenciókat, és nem szarja össze magát, ha neki kell mennie egy cégnek attól rettegve, hogy ez milyen következményekkel járhat. Az emberek félnek, és ezzel a többség vagy nincs tisztában, vagy egyszerűen csak nem akar róla tudomást venni, de nagyon durván meg vannak félemlítve.

Ez a fajta félelem pedig nem más, mint rettegés attól, hogy elveszítjük azt, amink van. A magyar társadalom egy jelentős része már nem is a többre törekszik, hanem hogy megtartsa azt, amit addig elért. De van az úgy, hogy az embernek már nincs vesztenivalója, vagy ha van is, nem érdekli, hogy elveszíti azt, amije van. 2011-ben én egy ilyen ember voltam. Nem érdekelt semmi, és hiába birtokoltam tárgyakat, volt egy bejelentett állásom, egy viszonylagosan stabil életem, de valójában nem volt semmim, és nem féltem elveszteni ezeket a javadalmakat, mert ezek semmik, de ami a legfontosabb, számomra voltak értéktelenek.

2011-ben aztán álomba zuhantam. Kezdetekben ez az álom egy nagyszerű álom volt. Olyan álom, amikor azt kívántam, bárcsak sose ébrednék fel, és minden egyes napon rettegtem a tudattól, hogy ez valaha véget érhet. Aztán teltek a hónapok, és az álmom egyre lidércesebbé vált, iszonyú teherré, ami elől menekülni akartam, és azt kívántam, bárcsak felébrednék, de nem tudtam, egyszerűen képtelen voltam rá. Emberek tömegei vettek körbe, de valójában nem volt mellettem senki, és megtapasztaltam a magány igazi mivoltát. Ezer irányból öntött el a szeretet és a gyűlölet minden formája, de igazi érzelmeket valójában nem tapasztaltam. Emberek ismertek meg az utcán, és jöttek oda régi ismerősként üdvözölve engem, de én nem ismertem őket, idegenek voltak számomra. Egy olyan világban találtam magam, ahol semmi sem az, aminek látszik, ahol a legtöbb érzelem délibáb csupán, ahol az emberek neveinek nincsenek jelentése számomra, ahol minden csak illúzió, semmi sem kézzel fogható.

Álomvilágban élek, és már nincs értelme felébrednem, mert a LifeTILT-en kívül már nem létezik számomra világ. Túl sokáig aludtam, és a valóság már nem létezik számomra, már nincs hova felébrednem.

A LifeTILT az életművem, az életem, és valószínűleg soha nem fogok jobbat vagy nagyobbat alkotni már a TILT-nél. A TILT-re akár büszke is lehetnék, de miért tagadnám, az is vagyok. Egy olyan brandet építettem fel az elmúlt időszakban, aminek a születésétől kezdve mindenki szemtanúja lehetett. Nem álltak és a mai napig sem állnak mögöttem befektetők, mindent, amit elértem, azt magamnak köszönhettem, és ami mögött embertelen mennyiségű munkaóra áll.

A LifeTILT hibái és összes baklövése, az elmaradt programok, a nyilvánvaló helyesírási hibák nem egy multinacionális cég embereinek hibás döntései miatt valósulhattak meg, hanem mert én hibáztam, én csuklottam össze, én fáradtam el és én szartam le. A LifeTILT maga az élet, és pontosan ettől olyan életszagú ez az egész, mert úgy működik, ahogyan egy ember éli a mindennapjait. Hibákkal, rossz döntésekkel, túlvállalással, érzelmi kilengésekkel, azaz pontosan úgy, ahogyan én, vagy bárki más is éli a mindennapjait.

A LifeTILT mára már egy cég, egy márkanév, ezt kár lenne tagadni. Küzdöttem ellene, nem akartam, hogy így legyen, de egy ponton túl be kellett látnom, hogy nem ragaszkodhatok a múlthoz, mert az a LifeTILT fejlődését és ezáltal az én fejlődésemet állítaná meg.

Az elmúlt években adós maradtam ennek a folyamatnak a bemutatásával, azaz hogyan épült fel egy mára már havi szinten is többmilliós profitot termelő vállalkozás a semmiből. Rengeteg sztori, az üzleti élet kíméletlen világa és legnagyobb pofonjai, a LifeTILT-tápkiegek létrejötte a kezdetektől a megvalósulásukig, azaz minden, ami ahhoz kellett, hogy elérjem azt, ahol most tartok, ahol most tart a LifeTILT. Régebben ezeket még nem akartam leírni, most meg már csak simán nem érdekel.

Hétfőtől tehát ismét felvirrad a LifeTILT-en a napi bejegyzések kora. Csak úgy az életemről, a mindennapokról, a gondolataimról, az edzéseimről úgy, ahogyan egyszer anno elkezdtem. Lehet, néha kicsit rövid lesz, kicsit savanyú, de a miénk lesz. Olyan lesz, mint az életünk.