Slim3 Imola 40. nap –8kg

Eltelt 40 nap. Úgy érzem, mindent mondanék és mégis semmit.

A január eleje nagyon lassan telt, mert rengeteg dolgom volt, és erőltetett volt a tempó. Tanulni kellett, edzeni kellett, ha enni akartam, főzni kellett, futni kellett, de azért élni is kellett. Minden csak a teljesítésről szólt, amit Tomi elvár tőlünk, mint ahogyan az egész élet arról szól. Minél több területen tudsz megfelelni, annál jobb vagy, annál többen akarnak követni, és annál többen fognak utálni. Az edzések nehezek, de szeretem, annak ellenére, hogy fáj, de semmit nem adnak ingyen. Pedig ez a lényeg, a fájdalom. Szenvedsz edzés előtt, közben és utána is, de ha túl könnyű, az semmit sem ér. Ennek ellenére a közös edzések nagyon jó hangulatban telnek, és motiváljuk egymást. Tomi látja a szemünkben, mikor kell még két biztató szó, hogy már csak pár perc van vissza, és mi tudjuk, nem adhatjuk fel.

Az étrendet már megszoktam, és külön öröm, hogy a családom is hellyel-közzel így étkezik. Nem eszik azt a rengeteg fehér lisztet, cukrot és étolajat. Ez hosszú távon mindenképpen előnyt jelent. Tehát kajaügyileg nincsenek hullámvölgyeim, és már Tominak is mondtam, hogy szeretném tartani ezt a programot legalább alapjaiban a 70. napon túl is. Köszönöm szépen, még mindig nem koplalás, csak egészséges, összeszedett étrend követése. Nagy ám a különbség.

Budapest és én, ez egy furcsa kapcsolat. Tinikoromban imádtam Pestet, és alig vártam, hogy érettségi után ott tanulhassak tovább. Az élet mégis más területre sodort akkor, de most újra elkapott a láz. Minden egyes pesti utamon történik valami vicces, valami érdekes, valami maradandó. Mégis a mentalitás, ami legjobban szemet szúrt nekem. Legutóbb épp készültem elhagyni a metrót, mire a két működő mozgólépcső közül az egyiket lekapcsolták. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy a fele ember visszafordult, és átállt a még működő lépcső sorába, mialatt én szépen gyors tempóban felsétáltam, hát nem mondom, hogy nem néztek furcsán ezek a rendkívül fitt emberek.

Motiváltnak érzem magam, akarom a sikert, és mindent megteszek érte. Akarom, hogy változzak, hogy szebb legyek. Már most értetlenül tekintek vissza a régi képekre – hogy hagyhattam eddig fajulni? Hogyan tudtam belenézni évekig így a tükörbe? És a rokonok, barátok miért nem szóltak? Most elmondhatom, hogy körülbelül 8 éve nem voltam ilyen vékony, ami számomra baromi motiváló, főleg ha eszembe jut, amikor az orvos nem hitte el, hogy 80 kg vagyok (11.-ben!!)

Bizonyítani akarok magamnak és mindenki másnak, hogy igenis ha teszel érte, menni fog, és meglesz az eredménye. Nem keresem a kibúvókat, már tudom, hogy minden agyban dől el. Tomi megtanított rá, hogy bízzak magamban, mert ha én nem teszem, más sem fog bennem. Többek között ezt adta nekem ez a program. Segített, hogy még jobban bízzak magamban, és megpróbáljam megugrani az eddig lehetetlennek hitt akadályokat.