Slim3 Mariann 58 éves 0. nap

– Te dohányzol?
Mariann: – Nem, csak ha pókerezem.
És igen, ez volt az a pont, amikor már teljesen biztos voltam benne, hogy Mariann-nak tuti helye lesz a Slim3 Generációkban.

Szeretem az olyan típusú nőket, akik nem aggatják magukra a megjátszás maszkjait, amely a női lét elengedhetetlen kiegészítője, szeretem az olyan nőket, akik nem szarják össze magukat attól a tudattól, hogy nőknek születtek, de főleg azokat a nőket tudom értékelni, akik miután elmúltak 35 évesek, nem határozza meg az életüket a kor és az ezzel járó begyöpösödött gondolatok. Mi, magyarok szeretjük kurva mód megjátszani magunkat, eljátszani egy szerepet a külvilág felé, amit a sötét többség ránk erőltet és látni akar belőlünk. A kommunista kispolgári hozzáállás az élethez 23 év elteltével sem kopott még ki a mindennapokból,  és a nyugat által már régen megélt valódi gondolatiságot még csak most ízlelgetjük. Minimum 50 évvel vagyunk lemaradva a fejlett országoktól, de sajnos nemcsak gazdasági szinten, hanem elsősorban gondolkodásban. Ezt csak az érti meg igazán, aki nemcsak 2 hétig verte magát Görögországban egy last minute út keretein belül, hanem mondjuk hónapokon, éveken át szívta magába azt a légkört, amit itthon esélyünk sincs beszívni, hacsak nem egy fasz formájában, aminek a végén általában a mindenkori kormányok állnak.

Megélni az életünket úgy, hogy az éveink száma minimálisan se befolyásolja a cselekedeteinket. Ezt itthon borzalmasan nehéz kivitelezni, hiszen mi vagyunk a másikra bamba pofával bámulás nagymesterei, ha valami olyat látunk, ami nem fér bele a jó magyar átlag szürke szar képi világba. Egyéniségnek lenni itthon szinte lehetetlen, és egyenlő a kivetni való bolondokkal, itt a szerénység a menő és a javaink takargatása, csak hogy ne nézzenek ránk ferde szemmel, itt a siker szitokszó, mások kudarca ünnepszámba megy, mert addig sem kell egyik életképtelen piti szarházinak sem szembesülnie a saját életének kudarcával. Istenem, hogy én mennyire utálok itt mindenkit, azt el nem tudom mondani. 10 millió megkeseredett ember országa vagyunk, és ez mindig is így marad. Ja nem, bocs, csak 9 misi 500 ezer, mert időközben félmillióan már megpattantak innen.

A lényeg tehát, hogy Mariann kurva nagy arc, mert megtestesíti mindazt a szabadnak született, örökké fiatal életérzést, amit én rohadtul tudok értékelni egy emberben, mert valljuk be őszintén, ha egy 58 éves emberre gondolunk, akkor nem egy olyan személyt képzelünk magunk elé, aki 4000 méterről akar ejtőernyővel kiugrani egy repülőgépből, márpedig Mariann erre készül, többek között ezért is akar lefogyni. Ez a fajta életigenlés a lényeg. Az élet megélése kortól és a már említett, korosztályokat sújtó bekategorizálástól teljesen függetlenül. Ez a fiatalság valódi forrása.

Fejtegethetném még ezt egy ideig, de a lényeg, hogy Mariann a maga 58 évével simán fiatalabb, mint a mostani huszonévesek 80%-a, és ez akár lehetne Mariann érdeme is, ha nem lenne a mi generációnk ennyire elbaszott egy nemzedék.

Mariann

Mariann vagyok, 58 éves családanya, 2 nagylányom és egy kisunokám van. Nem is tudom, hol kezdjem a bemutatkozást. Azt mondják, hogy az vagy, amit megeszel… nos, ebben az esetben túl hosszú lenne a részletes bemutatkozás, mert nagyon sokoldalú vagyok. 🙂

Sajnos a kiegyensúlyozott étkezés nálam eddig azt jelentette, hogy ha az egyik kezemben van egy süti, akkor a másikba is vettem egyet, hogy meglegyen az egyensúly. Sokszor próbáltam már veszíteni a súlyomból, de évek óta ez sehogyan sem sikerül. Próbálkoztam edzéssel, mindenféle diétával, de eddig a diétáim alatt csak a napok számát vesztettem el, amit a fogyókúrákra pazaroltam.

Most viszont már számos próbálkozással és tapasztalattal a hátam mögött tudom, hogy mire van szükségem. Keretekre, külső támaszra és kontrollra. Apróságnak tűnik, de mégis nagyon fontos. Ha nem nekem kell kitalálnom, hogy mit egyek, hogyan eddzek, stb., akkor máris sokkal könnyebbnek tűnik az indulás is. Illetve fontos, hogy valaki bízik bennem és támogat. Magamat eddig még csak-csak átvertem azzal, hogy egy-egy apró nassolás még nem csalás egy szigorú programban, de ugyanezt már nem tenném meg valakivel, aki önfeláldozóan azon dolgozik, hogy nekem segítsen. Nagyon hálás vagyok Tominak, hogy lehetőséget kaptam a LifeT!Lt-programban, és mindent meg is fogok tenni, hogy jó példát mutassak, és erőt adjak ezzel másoknak is, de persze elsősorban magamért szeretnék sikerrel járni.

Szeretném a korábbi életformámat lezárni, és új életet kezdeni új testben. A 90-60-90 mondjuk már legfeljebb a telefonszámom lehet, de ha sikerül leadnom 15-20 kilót, nekem már az is felér egy megváltással, hiszen a testem az a bőrönd, amit életem végéig cipelek, és minél nehezebb, annál rövidebb lesz az utazás. Én viszont szeretném, ha az unokám után még a dédunokámat is megkergethetném a játszótéren, és még neki is készíthetnék egy finom sült oldalast… upsz, akarom mondani, salátát.