A Lifet!lt-könyv – előszó
2 évvel ezelőtt elkezdtem írni egy blogot, ami kibaszottul bejött. Mennyi minden el lett baszva azóta, és a szolgalelkű parasztok ilyenkor közhelyeznék be a „ha előröl kezdhetném, mindent másképp csinálnék” frázisokat, de én semmit nem csinálnék máshogyan, és semmin nem változtatnék így utólag sem.
A blogom sikere egy felépített és működő rendszer, ami megoldást kínál nők ezreinek problémájára, ami mi más lehetne, mint harc a kilóik ellen és önmagukkal szemben. 2 év alatt több mint 1 millió 274 ezer egyedi látogató, 9,5 millió oldalletöltés, és a Tilttel mára már több pénzt keresek egy héten, mint a régi melóhelyemen 3 hónap alatt, pedig ott sem minimálbérre voltam bejelentve.
Megismerkedtem rengeteg emberrel, személyesen foglalkoztam politikusokkal, multicégek vezető beosztású embereivel, diplomatákkal, államtitkárokkal, alvilági emberekkel, ügyvédekkel, megtört és elhanyagolt feleségekkel, az idejükkel és pénzükkel kezdeni nem tudó üzletasszonyokkal és a fatertól mindent megkapó tinilányokkal. Széles a skála, és persze mindenki mást akart, de egyvalami összekötötte őket, és ez nem volt más, mint a pénz, amivel mindent elérnek, mindent megkapnak, és köztük megkaptak engem is.
Az évek során több mint 200-an fordultak meg nálam, és a többségük nő volt. A foglalkozások sok esetben túlmutattak a szimpla edzéseken, és mivel mindig is nagy hangsúlyt fektettem a pszichológiára, ezek a nők megnyíltak, ezáltal betekintést nyertem a női lelkeket szaggató valódi problémák világába. Bár minden ember egyedi, de a női nemre jellemző ösztönös gondolat egyetemes. Tudom a nők gondolatait, tudok a fájdalmukról, az őrlődésükről, a komplexusaikról, és tudom, hogy mennyire nehéz nőnek lenni a mai világban, és ezt a nők többsége, magát a női mivoltát mennyire nehezen éli meg ebben a férfiak dominálta világban.
Ezek a nők megnyíltak, és mindent elmondtak. Hozzám jártak edzeni, de az edzések legtöbb esetben nem csak a mozgásról szóltak, sőt legtöbbször nem is ezt igényelték tőlem. Nem a szexről van szó, hanem arról, amire a nőknek valóban szükségük van. Hogy valaki törődjön velük, meghallgassa őket, elmondhassák végre valakinek a legmélyebben bennük lévő problémákat, amit legtöbbször még a kapcsolatukban sem tudnak elmondani. Egy program során nem állt fenn a férfi–női viszonyrendszer, nem voltak játszmák, nem kényszerültek a nők hazugságra és taktikázásokra előttem, nálam nem tudták megjátszani magukat, mert már az elején letisztáztam velük, nem vagyok kíváncsi a manírokra, nem ezért vagyunk itt. Persze voltak, akik próbálkoztak, voltak, akik sikeresen próbálkoztak, de olyanok is voltak, akik kurvára nem érdekeltek, de egy program velem mindig többről szólt, mint edzések és 45 perc.
Olyan sztorijaim vannak, olyan helyeken fordultam meg, és beszéltem olyan emberekkel, amiket előtte elképzelni sem tudtam volna. A női világ és a vele járó összes megpróbáltatás, a női életek titkai, a befolyásos, mindent elérő és sokszor veszélyes emberek életének megismerése egy világ, amit a hétköznapi ember felfogni sem tud. Egy kirakatvilágban élünk, ahol kibaszottul jónak, erkölcsösnek és tisztességesnek láttatja magát mindenki, de a felszín alatt azért kurvára máshogy mennek ám a dolgok. A LifeTilt által betekintést nyertem a nők színházának kulisszái mögé, és végérvényesen bebizonyosodott előttem, hogy mindig a magukat tisztességesnek mutató lányok a legnagyobb cefre ribancok, és abban is biztos lehet mindenki, hogy a mintafeleségek képében tetszelgő nőket kefélik legtöbbet titokban a munkahelyeken, ebédszünetben, vagy ahol éppen alkalmuk nyílik rá. Ha egy nő mutat valamit, akkor annak az ellenkezője igaz, mert a nők egyszerűen képtelenek maszkok nélkül élni az életüket.
Közben persze a tömegvonzás hatására mára több ezer olyan tagja lett a közösségnek, akiknek egy részét legszívesebben elküldeném a büdös faszba, mert a legtöbbjükről konkrétan azt sem hiszem el, látva az értelmi és felfogóképességüket, hogy a seggüket normálisan ki tudják törölni, nemhogy változtatni tudnának az életükön. Ezek az emberek minimálisan sem képesek az önálló gondolkodásra, ők soha, de soha nem lesznek képesek egy minőségi életet élni, mert legbelül mindvégig megmaradnak az életre tökéletesen alkalmatlan senkiknek. Rajtuk nem fog segíteni sem a Tilt, sem semmi más, ők egyszerűen bukásra születtek. Nekem az ilyenek nem kellenek, sőt ha tehetném, én magam tiltanám le őket az oldalam olvasásáról. Már a LifeTilt előtt is utáltam ezeket az embereket, azóta meg aztán pláne így van, mert szembesültem vele, mennyire jelentéktelen, céltalan és felesleges az emberek életének a 70%-a.
Ez a könyv az én történetem, ez a könyv nem az a blog, ez a könyv az életem, a hely, ahova menekülök, mert amit létrehoztam, már túl nagy lett ahhoz, hogy beleírjam magam és a sztorijaimat. Már túl sok ott az agyatlan picsa meg az okoskodó, retardált kretén, már túl sok ott minden. A LifeTilt egy nagy szerelem volt az életemben, de ez az érzés mára már sima szeretetté halványodott, de én azt hiszem, ez az élet rendje. Jelenleg 8-an dolgoznak alám, és vannak köztük olyanok is, akik a megélhetésüket remélik tőle, és minden bizonnyal meg is kapják azt. Továbbra is én irányítok mindent, de már nem rólam szól a történet. Hát most itt újraírom a sorokat, és rólam lesz szó, és azokról, amiket ott már nem írhatok le.
Pár embert kellemetlenül fog érinteni ez a könyv, nyilván jó páran be fognak perelni érte, pedig semmi mást nem fogok tenni, mint hogy leírom a sztorikat úgy, ahogyan megtörténtek. Mert kell egy hely, ahol csak én vagyok, kell egy hely, ahol nem hányom le magam a bejegyzések írása közben, mert nem úgy írom le a sorokat, ahogy én azt valójában gondolom.
