Én és a Tilt

Amikor még megnéz pár pasi az utcán, van, aki imádja a tested, és csak téged zavar a lötyiséged, addig van az, hogy nincs nagy para. Belekezdesz pár diétába, veszed a szénhidrátmentes pékcuccot, az mindegy, hogy ezer kalóriás, és zsírban tocsog a zacskója, de te hiszed, hogy jól kajázol, és heti kétszer beszédülsz egy alakformáló sztorira… és közben persze nem érted, miért nem változik semmi.

Nem vagyok egy mai csirke. 34 évesen kerestem fel Tomit a tesómmal, akivel a fenti, a soha véget nem érő fogyókúrás szituba szidtuk magunkat évek óta. Az első tali előtt leszögeztük Verával, hogy ez lesz az utolsó próbálkozásunk fogyás terén. Ha a tiltes sráccal sem megy, betudjuk genetikai suxxnak, és elleszünk továbbra is a 38-as farmerben a kapaszkodóhájacskával és a nekünk ez jutott tudattal. A bazilika előtt találkoztunk Tomival (akit később csak „a tiltes”-nek hívtunk), mikor leszögeztem neki: „ha 60 kg-ra leviszel stabilan, egy életre hálás leszek, és már meg is egyeztünk”.

Diéta: azelőtt sem ettem fehér lisztes és cukros cuccokat, de nyilván 0–24-ben minden mást. Így mikor a diéta harmadik napján uzsonnára abonett és natúr joghurt volt a menü, este szó szerint elbőgtem magam az éhségtől. A fórumon mindenki szidott, hogy a Tilt nem a koplalásról szól, nem értik, hogy mit hisztizek, de a magamfajta csajok viszont pontosan tudják, miről beszélek. Két hét telt el, mire magamba tudtam tuszkolni 3 liter folyadékot per nap, és másra is képes voltam gondolni, mint az evésre. Újraértékeltem egy nyamvadt almát, és a zabpehely a créme brulée szintjére pozicionálta magát élvezeti szinten.

Edzés: rengeteg időt elvett. Kb. csak melóba jártam, edzettem és aludtam az elején. Utáltam a futást, még jobban az izzadságszagot a teremben, a tapadós seggű női öltözőket, a fájdalmat, a vízhólyagokat. Viszont a kilók elindultak lefelé. Az első kettő után volt egy nagy stop. Kiakadtam. Mondtam is Tominak, hogy elegem van, feladom, és nem hiszek ebben az egész szarban, és csak azért csinálom végig, mert van büszkeségem, és már beperkáltam a lóvét rá. Tomi mondta, ne aggódjunk, menni fog az, csak legyünk türelemmel, de hogyan legyen az ember lánya türelemmel, amikor már megvette a  32-es farmert és mellé az évek óta fel nem vet miniszoknyát. Aztán egyszer csak beindult újra. A sors ajándéka volt, hogy egy és ugyanazon a reggelen lettünk 59,9 kg-ok a tesómmal. Ez akkora hatalmas löketet adott, hogy onnan valami tök átkattant.

A Társ: a Testvérem. Brutál sokat ad egy Nőnek, ha van kivel pufogni, sírni, és tolni előre egymást. A hihetetlen erős kapocs köztünk még erősebbé vált a progi után. Egy igazi közös harc volt ez, sosem ment volna Nélküle.

Tomi: „a tiltes” élőben nekem teljesen más, mint a blogon. A stílus persze ott van, de soha nem voltam hülye picsa, nem volt káromkodás, se bunkózás. Szerettem, hogy viselte a 60 napos rinyánkat, mert az masszívan volt, és a teljesen szétszórt, halál laza hülye fejét. Kőkemény szigor volt minden edzésen, és nulla tolerancia, zéró engedmény. Egy dl pezsgőt sem ihattunk, egy falat édességet sem, pedig sírt a szánk érte rendesen. Jókat röhögtünk, de egyben felnéztem rá mint emberre, és megvolt az oda-vissza tisztelet. Mondjuk akkor nagyon utáltam, amikor körbefuttatta velünk a konditermet, és a könnyem a taknyommal egyetemben fagyott az arcomra a szélben (WTF). Meg sem fordult a fejünkben, hogy nem csináljuk meg azt, amit Tomi mond, mert már a nézése is elég volt, hogy menjünk, csináljuk, bármit is mondott.

Az irigyek: voltak, és fújtak ránk ezerrel, hogy beteg leszek, és szarul áll a fogyás. Szerintem meg ászul áll, és onnan tudod, hogy a legjobb úton vagy, hogy minél többen baszogatnak. Utólag is köszönet nekik ezért!

A „Tilt-hatás”: 60 nap alatt nettó 7 kg mínusz úgy, hogy előtte éveken keresztül nem ment le 2 kiló sem, bármit is csináltam. Az első 2 km futás utáni fulladógörcsöt életem első 5 kilométere, majd az első 10 km követte. Sikítoztam az örömtől a célban. Még leírva is fura olvasni, de szeretek futni. Tíz év után először újra felveszek szoknyát, és produkálok olyan hibátlan vérképet, mint egy újszülött. Megtanultam, hogy a súlyzó nem másfél kg, hanem eleve négytől indul, és a fehérjeturmix iható.

A progit bő három hónapja fejeztem be. Ugyanannyi a súlyom, mint a zárónapon. Amit kaptam a LifeTilttől, az egy egészen más élet. Egy új test, és a legjobb, hogy már tudom és hiszem, innen nincs olyan, amit ne tudnék kikaparni magamnak. A Tilt addig szól Tomiról és a blogról, amíg el nem kezded. Utána igazán már csakis Rólad szól. A határfeszegetés nálam ennyi, és brutál büszke vagyok magamra. Igazi szőke picsa maradok ezután is, akit utálhattok, de aki ezután is elmegy nulla fokban lépcsőzni és zuhogó esőben futni. 34 évet kellett várnom egy rendszerre, ami működik, és én ezután is azon leszek, hogy legalább még vagy negyven évig megszólaljon egy érdes hang a hátam mögött, amikor fogat mosok, hogy; „Vuuááá, de imádom a feneked!”. Hát így, nekem ezt adta a LifeTilt.