Fegyencedzés 2. – A módszer

A fegyencedzést a szükség szülte egy olyan környezetben, ahol semmiféle segédeszköz nem állt rendelkezésre, és a módszer hatékonyságát mi sem bizonyítja jobban, mint maga a létezése. Egy edzésrendszer, ami börtöngenerációk sokasága után is fennmaradhatott, és amelynek köszönhetően jó pár rab menekült meg a testi és lelki megaláztatásoktól.

1979-et írunk. A helyszín Kalifornia állam, San Quentin, Állami Fegyház. Paul Wade ekkor 22 éves, 185 magas, 68 kiló, és 23 éves börtönbüntetését kezdi meg éppen. Persze a srácot így sem kell félteni, mert 23 éveket nem osztogatnak csak úgy, de termetében még így is jóval kisebb, mint bármelyik néger farka a San Quentinben. A cella egy 5 négyzetméteres helyiség képében jelenik meg, és a felismerés, hogy fizikailag nagyon gyorsan össze kell szednie magát, különben a segge megtudja, milyen érzés lehet Friderikusz Sándornak lenni.

Ahogy Wade is megírta, a börtönhierarchia alján az újak vannak, és az udvaron lévő súlyzókat így esélye sincs használnia, azokat kizárólag az úgymond vezetők és a megtűrtek használhatják.  A másik probléma, hogy teljesen mindegy, milyen kemény gyerek voltál kint, a börtön egy sokkal betegebb és agresszívebb világ, ahol nálad szinte csak keményebb arcok vesznek körül, némi pszichopata hajlammal. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a San Quentin egy szigorított fegyház, ahol a rabok többsége életfogytiglanos, de minimum többszörös visszaeső, veszélyes bűnözők, akik bandákba verődve lavíroznak el melletted az udvaron.

Adva van egy cella, amiben van egy emeletes ágy, egy vécékagyló, valami mosdóféleség, és szevasz. Ez az élettered az elkövetkezendő évekre, és ha szerencséd van, nem egy igazi beteg állattal zárnak össze. A cellád, az udvar, 5000 kurvára bepöccent társad és további 700-an a halálsoron a keleti szárnyban olyan elítéltekkel, mint a terhes feleségét brutálisan megcsonkító Scott Peterson vagy éppen a sorozat gyilkos Rodney Alcala.

Ilyen körülmények között született meg egy módszer, amihez semmi más nem kell, csak te magad, mert másod úgysincs. Sokan megfeledkeznek a testükről, és azt hiszik, ha nincs a kezükben eszköz, akkor valódi erőt és edzésmunkát nem is lehet végezni, de attól még, hogy 90-100 kilókat emelgetsz, nem biztos, hogy a saját testsúlyoddal is boldogulnál. Ezernyi gyakorlat létezik az izmok edzésére, de egy valóban jó edzéstervhez csak pár átfogó alapgyakorlatra van szükség. A legnagyszerűbb dolgok rendszert alkotva kapcsolódnak egymáshoz, és az emberi test az egyik legnagyszerűbb dolog, ahol minden kapcsolódik mindenhez. Az emberi test mintegy 500 izomból áll, és ezek úgy alakultak ki, hogy összhangban működjenek, ahogyan a járáshoz sem csak a lábad kell, a szexhez sem csak a farkad.

A fegyencedzés nemcsak azért nagyszerű, mert nem kell hozzá semmiféle eszköz, hanem mert az alapgyakorlatoknak köszönhetően az egész testet leedzi. Az egész módszer olyan hatással van az ember izomzatára, mint egy meteor, ami nemcsak ott pusztít, ahol becsapódott, hanem a környezetében is szanaszét basz mindent. Pontosan ilyen elven működnek a fegyencedzésben használatos gyakorlatok is, csak jelen esetben a meteor 6 alapgyakorlatból áll össze.

1. Fekvőtámasz

2. Guggolás

3. Húzódzkodás

4. Lábemelés

5. Híd

6. Fekvőtámasz kézenállásból

Ez a 6 gyakorlat a mindenség univerzuma, az origó, a kiindulási pont, ez az a bizonyos MESTERHATOS, ami a fegyencedzés alappillére. A guggolás nem csak a lábat edzi le, a húzódzkodás nem csak a hátnak az izmait dolgoztatja meg, a fekvőtámasz nem csak a mellkast és a karokat formálja meg, mert ezek a gyakorlatok csak a test izmainak gyűjtőpontjai, és az edzésekkel rámért robbanás kiterjed az egész testre. Így ezekkel a gyakorlatokkal úgy edzel összpontosítva, hogy közben az egész tested arányosan fejlődik, mivel a tested izmai összhangban állnak egymással. Paul Wade-nek ezekhez az edzésekhez nem kellettek fekvepadok, sem kézi súlyzók, de még egy rohadt 10 kilós liszteszsák sem, mert a test megformálásához szükséges minden kellék ott volt a testében, azaz a saját teste.

Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy ha ez a módszer ilyen fasza, akkor miért nem ezt csinálja mindenki? A kérdés jogos, a válasz baromi egyszerű. Először is ez a fajta edzésmódszer az elején baromi nehéz, szükséges hozzá egy alapvető hajlékonyság és egészségügyi állapot, másodszor pedig senkinek nem áll érdekében ezt a módszert népszerűsíteni, mert senki nem tud azon pénzt keresni, ha te a saját testeddel edzel. Abban van a pénz, ha megveszed a konditermi belépőt meg a különböző flexibilis vagy mi a faszom eszközöket, a kangoo cipőt, vagy a több százezres rezegtetős gépeket, amivel maximum csak a farkunkat tudnánk kiverni, de zsírsejteket a testünkből biztos, hogy nem. Mindig a legegyszerűbb módszer a leghatásosabb, a többi csak cicoma, szirupos marketing, életmódnak hazudott lófasz.

A fegyencedzés Istene a mesterhatos, az ő fia Jézus, a 10 lépés. Ez az egész módszer alapja, amit innentől kezdve részletesen kifejt helyettem Paul Wade…

Vége a második résznek. Innentől kezdve végigveszem a mesterhatos-gyakorlatokat egyenként. A harmadik részben a fekvőtámasz 10 lépése lesz részletesen, képekkel illusztrálva kielemezve…