Kudarcok

Érdemes odafigyelni az olyan kaliberű emberekre, mint Jobs, és úgy általában azokra, akik maradandót alkottak, valami kivételest vittek véghez, és akik rendelkeznek azzal a képességgel, ami kiemeli őket ebből a 7 milliárdos tömegből. Az ilyen kaliberű embereknek figyelni kell minden mozdulatát, inni minden egyes szavukat, és megbecsülni minden olyan percet, amit a közelükben tölthetünk, mert az ő referenciájuk az életük, és ha megvan bennünk az intelligencia, hogy az általuk közölt információt és gondolatokat a saját életünkbe beépítve hasznosítani tudjuk, akkor gondolkodás nélkül tegyük meg, mert az utunk végén, amire miattuk léptünk rá, ott lesz valami nagyszerű, ami viszont már csak a miénk, és egyedül mi rendelkezünk felette.

A dolgok összekapcsolódása, amikor rájövünk, hogy semmi nem történik véletlenül, és Stanford után 8 évvel már tudom én is, Jobs miről beszélt anno. Egy sztori arról, hogy a kudarc a fejlődésünk elengedhetetlen velejárója, amivel ha nem találkozunk, rossz úton járunk. Ez az én történetem, ez a LifeTilt születésének története, ami soha nem történt volna meg, ha nem bukok el, vagy ha az élet nem küld padlóra, és ha nem érzem azt, hogy kész, vége, most nincs tovább, innen nem lehet felállni. Egy sztori, semmi több, egy példa arra, hogy legtöbbször tragédiák sorozata kell, hogy megtaláld az utadat, mert van az úgy, hogy néha vesztened kell, hogy később mindent megnyerj.

2009. március

Szakítás életem addigi legnagyobb szerelmével. Egy szakítás, ami kegyetlenül megviselt, ami után úgy éreztem, nincs tovább, és a szenvedve vágyódás akkoriban a mindennapjaim részévé vált. Fájdalommal keltem, és ezzel a mardosó érzéssel feküdtem hónapokon keresztül. Minden őrá emlékeztetett, és nem segített semmi, nem enyhítette semmi a szenvedést. Nem segített a pia, a csajok, bárhová mentem, bármit csináltam, minden őrá emlékeztetett, csak róla tudtam beszélni, és nem tudtam menekülni előle, de nem is akartam. Egy lány, aki kitépte a lelkemet, egy lány, akinek elvesztésével úgy éreztem, mindent elvesztettem. Ha akkor nincs mellettem a legjobb barátom, fogalmam sincs, hogy jöttem volna ki ebből az állapotból. Erről a lányról beszéltem a Juventus rádióban, ezt a lányt emlegette a riportercsaj az RTL Klubon, és ő az a lány, akinek bizonyítani akarván elkezdtem írni ezt a blogot.

Csinálni akartam valamit, amivel újra felfigyel rám, létrehozni bármit, amivel bebizonyíthatom neki, már nem vagyok az a perspektívátlan, link, senki faszfej, aki a kapcsolatunk alatt voltam. Életem legnagyobb kudarca, hogy azt a nőt, akit jobban szerettem bárkinél, akiért mindent megtettem volna, elvesztettem, majd amikor leesett, hogy mit is vesztettem el, nem tudtam visszaszerezni. Túl későn jött meg az eszem, túl későn tettem meg azokat a lépéseket, amiket akkor kellett volna megtennem, és nem csak pofáznom róla, amikor még együtt voltunk. Ha nincs ez a lány, ha nincs ez a szakítás, ez a blog soha nem születik meg. Ennél a lánynál jöttem rá, hogy egy férfinak mik a valódi kötelességei az életben, hogy egy férfi semmit nem ér célok és jövőkép nélkül, hogy egy férfinak kötelessége letenni valamit az asztalra, és soha nem megelégedni azzal, amije van. Egy férfit csak az első hely érdekelje, és legyen meg benne a dominancia, a becsvágy, és hogy az élet bármilyen nehézséget sodor elé, azzal megküzdve győztesen kerüljön ki a csatából. A mai napig ez a fajta becsvágy és folyamatos fejlődés iránti olthatatlan vágyam viszi előre a LifeTiltet. Ennek a lánynak és ennek a kudarcomnak köszönhetitek a LifeTiltet, és én ennek a lánynak köszönhetek szinte mindent.

2010. augusztusa

Abban az időben még a Vodafone-nál dolgoztam, de már akkor is abban az állapotban, amikor már nem sok kellett, hogy eleresszek pár golyót a személyzeti osztályon. Nem a Vodával volt problémám, hanem az egész vállalati struktúrával, ami úgy veszi el az álmaid és tép ki belőled minden egyediséget, mint egy párkapcsolat azzal a bizonyos rosszul megválasztott másik féllel az oldaladon. Félelmek, piti játszmák, a vállalat mindenekelőtt szemléletmód, a sehova sem vezető meetingek, a régen befásult viszonyok, a havonta érkező összeg elvesztésének rémképe, ami minden egyes hónappal tovább ver láncot a benned rejlő lehetőségekre. Tudtam, hogy lépnem kell, de persze a bátorságom, mint a legtöbb embernek, nekem sem volt meg hozzá. Pofáztunk a szabadságról, meg hogy de jó lenne, meg mi lenne, ha… Cigiszünetben elmesélt gyerekkori álmok, várva a kurva nagy dobásra, aminek előbb-utóbb be kell ütnie, mert nem lehet ez mindig így, aztán ahogy a csikket elnyomtuk, úgy a lelkesedésünk tüze is alábbhagyott, majd mentünk vissza gályázni álmokkal és reményekkel a fejünkben.

Persze szép a hit, hogy egyszer minden jobb lesz majd, de ehhez tenni is kéne, nem csak fejben önkielégíteni éveken keresztül, ahogyan azt én is tettem. Van, akinek jó ez a langyos semmi állapot, de ők a jelentéktelen senkik, akik semmire sem fogják vinni az életben. Van, ki büszke rá, hogy ember, míg másnak pénz és hírnév kell. Kit a művészet és a tudás vonz, mást a kaland, hogy hős legyen. Hiszünk ezernyi más-más Istenben, kik nincsenek velünk, ha kell, de előbb-utóbb rádöbbenünk, hogy nincsen más erő, egy űz tovább, és kizárólag a bennünk dolgozó, el nem múló vágy…

A Vodánál folyamatosan belső képzések vannak, amiket ajánlás alapján lehet elvégezni. Ezek a képzések megkerülhetetlenek, ha feljebb akarsz lépni egy magasabb pozícióba, ami több pénzzel és nyilván több felelősséggel is jár. Én akkoriban egy csapatban dolgoztam, és a feladatunk a flottaszerződések megírása volt, azaz mi határoztuk meg a tarifákat, a percdíjakat, a csomagban foglalt adatmennyiséget, melyik cégnek mennyi legyen az előfizetési alapdíja, stb. Kurva nagy fos meló volt, utáltam is, mint a szart, többek között azért is, mert én egyszerűen nem tudok olyan csapatban dolgozni, aminek nem én vagyok a vezetője. 2010. októberében járunk ekkor, 3 hónappal a Tilt születése előtt, amikor is az osztály vezetője megkér, menjek be hozzá, beszélni szeretne velem. Leülünk, és felajánl egy magasabb pozíciót, de ugye ehhez el kell végeznem egy képzést. Na bazmeg, mondom magamban. Itt akarom hagyni ezt az egészet, erre még jobban idekötnének, és főleg idekötném saját magam. A mai napig gyűlölöm magam, amiért igent mondtam, mert megint megalkudtam, és a biztos utat választottam ahelyett, hogy kockáztatnék, és belekezdenék valami újba, ami boldoggá tesz, és ugyan lehet, hogy kudarccal végződik, de legalább ott van az önmegvalósítás lehetősége. Olyan voltam, mint egy tipikus nő, aki nem lép ki a zátonyra futott kapcsolatából, pedig már régen tudja, hogy nem működik a dolog, már nem akar benne tovább részt venni, aztán jön a srác, kedvesen mosolyog 1 hétig, tesz valami gesztust, és a csaj marad ebbe az egész bukásra ítélt kapcsolatnak nevezett, viccnek is rossz röhejben, amivel csak hazudik magának, és a szenvedését hosszabbítja meg.

6 hetem volt felkészülni. Minden segítséget megkaptam, és 75 pontot kellett elérnem. Ekkorra már megbékéltem a sorsommal, és kezdtem élvezni a dolgot. Új pozi, vezető beosztás, kezdtem úgy érezni magam, mint az igazi seggfejek, akik érettségi találkozókon eljátsszák, hogy vitték valamire az életben mint középvezető. Megírtam a tesztet, fejben már elterveztem a több pénzzel járó életem, majd jött az eredmény. 73 pont. Bazmeg. 2 ponttal kevesebb, mint kéne. Még aznap este kegyetlenül leittam magam, mert nem elég, hogy feladtam magam, de még az általam szarba sem nézett meló sem jött össze. Az önmagamba vetett hitem omlott össze, totál padlóra kerültem, és hatalmas kudarcként éltem meg ezt az egészet, de ez volt az a pont, amikor tudatosult bennem, váltanom kell, és csak idő kérdése, hogy eljöjjek a Vodafone-tól. Ha átmegyek a vizsgán, ma nincs LifeTilt.

2011. június

A LifeTilt dübörög, a Slim3 első évada minden képzeletet felülmúló, hatalmas siker. Ekkor már egy ideje kapcsolatban állok egy táplálékkiegészítő céggel, aki 2011. decemberében vezető pozíciót ajánl fel nekem, és megkérnek, hogy dolgozzak nekik. Elfogadom az ajánlatot, és beadom a felmondásomat a Vodánál. Nagy tervekkel kezdjük el a közös munkát, mert ekkorra már ennek a cégnek 300%-os forgalomnövekedést generált a LifeTilt. Szabad kezet kapok, és első intézkedéseim között lerakom az alapjait a női vonalnak, kettéválasztom a céget, és létrehozunk egy ágat, ami kizárólag a nőknek szól. A megállapodásunk után 1 hónappal kezdődtek a gondok, és a tulaj megkért, maradjak a háttérben, mert a személyem olyannyira megosztó a szakmán belül, hogy a jelenlétem a cégnél, a többi gyártó vezetői szemében üzletileg rá rossz hatással van. A háttérben maradtam, és onnan igazgattam a szálakat. Ekkor már megkezdődtek az előkészületek a Slim3 második évadára, ami a már említett új női vonal megalapozása volt a cégnél. A részletekbe nem nagyon mennék bele, de az már körvonalazódni látszott, hogy nem tudunk sokáig együtt dolgozni, mert ők úgy gondolták, hogy velem együtt megvették a Tiltet is, márpedig nincs az a pénz, amiért a Tiltet bárki is megkaphatná, és az egy marketingcsatornává degradálva egy gyártó marketingoldala legyen, mert ha ez így lett volna, akkor az egész lényege veszik ki belőle, és a Tilt zuhanórepülésben állt volna bele a földbe. Egyre inkább távolodtak az álláspontok, majd fél évvel a közös munka elkezdése után abban maradtunk, hogy szétválnak útjaink. A Vodától a gyártó miatt jöttem el, azaz két szék közül a pad alá estem, így abban maradtunk, csinálok egy céget, egy külön webshopot, ami biztos anyagi forrás lesz számomra is, és ahol forgalmazom a termékeiket.

A webshop elkészült, minden készen állt a kezdésre, majd a gyártó 3 nappal a szerződéskötés előtt kihátrált, és bejelentette, nem kíván velem együtt dolgozni a jövőben. Mindent újra kellett értékelnem, és az addigi terveimet a kukába dobva a nulláról kezdve felépíteni a jövőmet, ami akkor igencsak borúsnak látszott. Nem tudom, kit rúgtak már tökön úgy, hogy közben gyomorszájon is vágták egyben, de valami hasonlón mentem keresztül abban a pár hétben. Ezen a ponton minden kapcsolatom megszakadt velük, és én ott álltam, mint egy fasz, aki nagyon hülyén érzi magát, mert a Vodától is eljöttem, és most még ez sincsen. Ha nincs ez az eset, nem hirdetem meg a programokat, és nem találkozom azzal a nővel, akinek köszönhetően elindult a saját márka piacra dobásának ötlete. Ha nincs ez az eset, el sem gondolkoztam volna egy mozgalom beindításán, amihez a saját termékek biztosítják majd a pénzügyi és gazdasági hátteret.

A kudarcok megélése a lényeg, és hogy ezekből a csapásokból végül vesztesen kerülsz ki, a sebeidet nyalogatva egy életen át, kergetve egy „mi lett volna, ha” illúziót, vagy győztesen, tanulva  a hibáidból, megerősödve haladsz tovább az életben. A kudarcok az élet ajándékai, a legerősebb erő, ami a legtöbb esetben a jó irányba tereli az életed, ha éppen vakvágányra futottál volna. Ne ragaszkodjatok az állandósághoz csak azért, mert megszoktátok, dobjátok ki a faszba a párotokat, ha szenvedtek egy kapcsolatban, mert ha most szar, később sem lesz jobb, csak hosszabb ideig tart a szenvedés, és a megalkuvásnál nincsen szomorúbb dolog ezen a földön. Ne ragaszkodjatok munkahelyekhez, ha érzitek, ez nem az az út, amit a szíved diktál. Lépjetek tovább, kockáztassatok, valósítsd meg az álmaidat akkor is, ha körülötted mindenki nevet rajtad, adjatok bele mindent, tegyétek bele a szíveteket, az energiátokat, mindent, ami bennetek van, és az eredmény nem fog elmaradni. A legtöbben ragaszkodnak az A ponthoz, amiben élnek, és ha annak egyszer vége szakad, legyen az a pont bármennyire is kiábrándítóan perspektívátlan, összezuhannak, és úgy érzik, az élet csúnyán kibaszott velük. De egyvalamit ne felejtsetek el. Lehet, a ti boldogságotokhoz és a teljes élet megéléséhez előbb el kell bukni az A pontot, majd a B-t és a C-t is, hogy a végén elérjetek a D-hez, ami ti vagytok, ahol elkezdhettek élni a szó legnemesebb értelmében. Ehhez kudarcok kellenek, felemésztően nehezen megélt percek, hetek, hónapok, de ezeket meg kell élni, és tovább kell lépni.

Az élet egy verseny, egy folyamatos harc. Néha el fogtok bukni, és el is kell, hogy bukjatok, mert nincsen megnyert háború veszteségek és elvesztett csaták nélkül. Az élet egy selejtező, és az csak rajtatok múlik, meddig maradtok versenyben, és hogy a versenyben a végén hányadik helyen végeztek. Ne essetek ki az első körben, ne legyetek benne a bukottak táborában, ne legyetek ti a selejtek.