Slim3 Viola 20. nap –4kg

Három hete tart a program, amely idő alatt rá kellett jönnöm, hogy megrekedtem. Egy olyan ember vagyok, aki megrekedt az eddigi életében, és olyan, aki nem tudja boldogan élni az életét. Elég szomorú dolog az, amikor egy 18 éves ember úgy érzi, nincsenek céljai, valódi álmai, bár meg kell hagyni, lehet, Magyarországon az ilyen fiatalok vannak többségben.

Tartozom egy világhoz, amely elhiteti velem azt, hogy az életet szórakozás nélkül kell élni, úgy, hogy ők határozzák meg azt, hogy mi jó vagy mi rossz. Nem engedik, hogy megtaláld a saját utad, mert állítanak egy példát, amit amúgy lehetetlen elérni, és elvárják, hogy teljesítsd, ha nem sikerül, akkor a legnagyobb megvetéssel, ami csak létezik, elhitetik, hogy egy jó nagy szar darab vagy. Sokáig tűrtem ezt, mert elhittem, hogy ez az igazság, hiszen ebben nőttem fel, de mára megfogalmazódott bennem az, hogy sok emberrel elhitethetik, hogy az életed így szép, így teljes, de én nem ez vagyok, és velem nem fogják tudni. Változnom kell, változtatnom kell. Eddig olyan barátok vettek körül, akik mindig csak magyaráztak nekem, hogy te ilyen vagy olyan vagy, rosszul csinálod, de közben ők maguk is olyanok, akiknek semmi életcéljuk nincs, és a szüleik fizetik az amúgy teljesen üres életüket. Ilyen embereket tartottam barátaimnak, akik ha olyan helyzet van, akkor simán letagadnak, simán kioktatnak, lenéznek, és még belém is „rúgnak”. Nem támogatnak semmiben, ha látják már azt, hogy a változásra való készség elkezdődött bennem, akkor is inkább lehúznak, mert igazából zavarja őket, hogy én próbálkozom, de ők erre képtelenek, vágynának rá, csak félnek.

Végleg leszámoltam ezzel a „világgal”, 3 napja döntöttem úgy, hogy vagy meghunyászkodom, vagy vállalom önmagam, még ha ezzel el is kell veszítenem mindenkit. Itt állok egy kapu ellőtt, egyedül, most fog fordulni az életem, ha hagyom neki, nagyon félek, mert egyedül vagyok, de igazából egyedül is kell végigcsinálni, meguntam az eddigi életem, és változtatnom kell, mert csak akkor van lehetőségem ebből az üres „világból” kitörni.

Tomi és a Lifetilt nekem már most, a 3. hét után többet adott, mint eddig bárki. Mert megmutatta, hogy nem arra kell menni, amerre a tömeg tart, hanem pont ellenkező irányba, ki kell lépni a megszokásokból, és tenni kell, változtatni. Nehéz lesz, de ki mondta, hogy könnyű lesz? Senki nem ígérte meg, hogy könnyű lesz, de amíg nem változtatsz, addig nem is lesz könnyű. Nehéz lesz, és lehet, hogy mindenkit elveszítek a környezetemből, de inkább veszítsek el mindenkit, mint hogy hogy elszalasszam az alkalmat, hogy meg tudjak változni, mert ha elszalasztom, ki tudja, mikor jön legközelebb a felismerés? És akkor csak egyre jobban süllyedek, kár lenne kihagyni, mert a lehetőség pont most van előttem. Ez már rég nemcsak a fogyásról szól, hanem arról, hogy szembekerülsz önmagaddal, az életeddel, fájdalmaiddal, a sérelmeiddel, és arról, amikor szembe kerültél, felismerted-e a hibáidat, sérelmeidet, eddigi rossz döntéseidet, rossz kapcsolataidat, és leszámoltál-e velük, és megküzdöttél-e velük, és kihasználtad-e a lehetőségeidet, és tettél-e a céljaidért, mert ez fog téged igazolni, a tetteid, nem az, hogy mit gondolnak rólad az emberek, és még csak nem is az, hogy te mit gondolsz magadról, és nem az, hogy most 10 vagy 15 kg fogytál-e. Minden kezdetben benne van már a vég is, amilyen lelkesedéssel kezdesz el valamit, úgy fogod befejezni, most úgy érzem magam, hogy nagy erő van bennem, változtatni akarás, ezt most már csak magamnak ronthatom el, mert most már csak magamat gátolhatom, a félelmeimmel meg az aggódással, de képes vagyok leszámolni, ahogy az eddigi életemmel is.