Slim3 Mama 60 dni później...
Nie ma sensu nic pisać, bo zdjęcia są po prostu niesamowite, a poza tym jest już 7 rano i dopiero wróciłem z pokera. Muszę jednak powiedzieć, nawet mając zaledwie 10% sprawności umysłowej, że jestem dumny z Eriki, bo stała się wzorem do naśladowania dla wszystkich matek, które zaniedbały się przez dzieci i odsunęły na bok swoją kobiecość albo dawno ją utraciły. Erika kończy za 10 dni, a w tamtym wpisie planuję szerzej omówić kobiety, seksualność, macierzyństwo, skazane na śmierć życie seksualne w małżeństwie i wszystkie powiązane z tym tematy...
Erika
2012.01.03. DZIŚ! Nowy dzień, nowy tydzień, nowy miesiąc i NOWY ROK. W takich chwilach zawsze zaczynam wszystko od nowa i myślę, że ten rok będzie inny, i tak właśnie uważam: TEN ROK BĘDZIE INNY!!!! W ciągu ostatnich 15 dni niewiele się u mnie wydarzyło, czas szybko minął, a po drodze były trzy dni świąt Bożego Narodzenia, kiedy dałam się ponieść i zjadłam pół blachy ciastek!! /Byłam gorsza niż małe dziecko wpuszczone do sklepu ze słodyczami/ J To był taki dzień, przytyłam wtedy, w świąteczne dni, około 0,8 kg, ale już następnego dnia waga spadła dzięki diecie.
Ważę 62,1 kg, powoli waga spada, średnio 10 dag dziennie. Do końca mojego programu Life Tilt zostało jeszcze 10 dni, więc chciałabym na koniec osiągnąć 60 kg… Polubiłam wszystkie składniki mojej diety, ale szpinak po prostu jakoś przechodzi. W życiu nie jadłam go tak dużo, zrobiłam spore zapasy i jeszcze jakieś 10 paczek czeka w zamrażarce, aż po nie sięgnę.
Amikor belevágtam, 74,5 kg voltam, és mást láttam a tükörben. Aztán a 15. napomon, 67 kg-osan, látszik, hogy kihúzom magam, és igen, tényleg büszke voltam, hogy futok, hogy csinálom. Akik velem kezdték volna, lemorzsolódtak, de én még mindig vékonyabbnak láttam magam a tükörben.
Aztán jött a lelki válságom, padlót fogtam, és végre azt a NŐT láttam a tükörben, amilyen vagyok, minden hibámmal együtt. Aztán csak elkészítettem a 30. és a 45. napos képeket, elküldtem őket. A 45. napos képen már 63 kg-os voltam, de nem fogtam fel. Persze leírtam az élménybeszámolómban is, de valahogy mégsem tudatosult bennem. Csak mentem és csináltam tovább, nem gondolkoztam. Megcsináltam a szintfelmérőt, lefutottam. Kapaszkodtam, már remegett az összes izmom, de kitartottam. Aztán jött a napi bók: „– Most már van derekad.” – mondta Tamás, amikor feltette a képet :D Aztán jött a karácsony, és megláttam az ablaküvegben, hogy vékonyabb lett a combom, és boldog lettem. Abban a pillanatban esett le, hogy igen, kezdek jól kinézni…
A centikről………… mindenhonnan szépen mennek le, alakul, vékonyodik, és most már jó!!
Belenézek a tükörbe, és látom magam, magamat látom! Ezt akartam, amikor elkezdtem a programot. Tamás, köszönöm, hogy engem választottál, és remélem, meg tudtam köszönni azzal, hogy az év utolsó napján átlépve a korlátaimat és a határaimat, megküzdöttem a sötéttel és egy kicsit a hideggel is, azzal a rengeteg bennem kavargó érzéssel, a futás közben rám törő sírógörccsel. Még mindig nem tudom, az érzelmeim vagy a hormonjaim hullámzása okozta-e, de kifutottam magamból, és …… 10 km!!!! Pontosan 10,46 km 1 óra 17 perc alatt, és most nem az idő, hanem a táv a lényeg, mert megcsináltam! BÜSZKE VAGYOK MAGAMRA!! Mindenkinek élményekben és sikerekben gazdag BOLDOG ÚJ ÉVET kívánok!
Karcsú Erika / úgy érzem, méltó lettem a nevemhez /
